Májusban, a szezon legvégén a négy évvel ezelőtt életre hívott második számú budapesti kupakiírás, az Egri-Erbstein Kupa döntőjében léphetünk pályára, bizonyítva ezzel, hogy ott a helyünk a legjobb BLSZ III-as csapatok között. Hovatovább ez az elmúlt tíz év egyik legnagyobb BEAC-os sikere a BLSZ III-as második (2016) és harmadik hely (2023) mellett.
Az őszi jó Budapest Kupa-eredményeink (búcsúztattuk az első osztályú Ludovikát is) után kerültünk be az Egri-Erbstein Kupába (ahova második csapatunk is kvalifikálta magát az ősz végi selejtezőkkel). A tavaszi első fordulóban az Inter 04 második csapatát búcsúztattuk magabiztosan (5-0), majd ugyancsak otthon bajnokságbeli ellenfelünk, a Griff&Bulls SE következett, akik ellen az első félidő parádéja szintén bőven elég volt (4-1). Aztán jött egy újabb hazai meccs, a tavalyi döntős Inter 04 elleni elődöntő. Tudtuk, hogy ellenfelünk mindent meg fog tenni, hogy a tavalyi döntője után újra ott legyen a fináléban, különösképpen, hogy legutóbb csak büntetőkkel maradt le a kupáról.
Megkérdeztük a csapat néhány tagját, hogy hogyan látták-élték meg ezt az estét.
A gólt és (lövésből) gólpasszt jegyző Márki Dániel élményei: Fantasztikus meccs volt, nagyon komoly irammal, parharcokkal. Azt hiszem BEAC-os pályafutásom eddigi legjobb mérkőzése volt, nagyon kijött a lépés. Rendkívül motiváltan és a lehető legjobb fizikai és mentális állapotban érkeztem a meccsre, éreztem, hogy nagyot fogunk ma alkotni. Óriásit küzdött a csapat, egyként ment mindenki a győzelemért. A mi részünkről szerintem tökéletesen végrehajtottuk az Attila által kiadott utasításokat, amik nagyon jól is lettek kitalálva a mérkőzésre; itt kiemelném Gál Pati hatalmas melóját, ahogy gyakorlatilag az egész meccsre semlegesítette az ellenfel egyetlen igazán jó és veszélyes játékosát. Az egész csapat teljesítménye mellett csak a hab volt a tortán, hogy ilyen jól ültek ma a szabadrúgásaim (sajnálom, hogy az első nem ment be, nagyon jól eltaláltam). Nagyon örülök a döntőbe jutásnak, úgy gondolom, hogy megérdemelt győzelmet arattunk, igazi CSAPAT voltunk ezen az estén is, óriási erő és összetartás van ebben a brigádban, a végsőkig küzdünk egymásért. Ez a BEAC!
A már veterán korú, de örökifjú kapusunk, Kulcsár Gábor így élte meg az estét: Egészen különleges sportélmény volt ez a meccs. Fantasztikus, ahogy egymásért és a csapatért küzdött mindenki a pályán, és felejthetetlen volt az ünneplés az öltözőben, soha ilyet nem éltem át korábban. Köszönöm Attilának és a fiúknak azt a bizalmat, szeretetet és támogatást, amivel fogadtak, ez nekem, ennyi idősen, 10 év után visszatérve az első csapatba különösen sokat jelent. Nagyon örülök, hogy nem okoztam csalódást. Kapustársaimnak jobbulást és mielőbbi visszatérést! Irány a kupadöntő, hajrá BEAC!
Az ezúttal a védelemben robotoló csapatkapitányunk, Gál Péter így látta belülről: A szerdai mindenképp az egyik, ha nem a legnagyobb kupaaélmény volt nekem. A bajnokikkal nem nagyon lehet összevetni, egy kupasorozat valahogy teljesen más érzés. Voltak mar hősies továbbjutásaink erősebb csapatok ellen, de a tudat, hogy ez már egy elődöntő, ami döntőt érhet, megadta az alaphangot. 
A sérülés miatt hiányzók és épphogy visszatérők miatt papíron nem a legerősebb kezdővel álltunk ki, ennek ellenére nagy magabiztosságot éreztem a csapaton. Mindenki, aki a pályán volt, ugyanúgy akarta, küzdött, hajtott és nem féltette magát, még úgy sem, hogy az ellenfél azért esetenként túlzottan agresszív volt szerintem, ami el is rettenthetett volna minket. De nem így lett. Én nyugodtnak éreztem magam a pályán (kivéve a piros lapos jelenetnél, arról inkább ne is beszéljünk…), a necces helyzetekben is biztos voltam benne, hogy ha én lemaradok, elvétem, akkor a mellettem-mögöttem lévő úgyis kijavít, besegít. Azt meg tudtam, hogy elöl előbb-utóbb berúgjuk a helyzeteket. A harmadik gólunk után, körülbelül a 73. perctől kicsit lassabban kezdett telni az idő, bevallom innentől többször néztem az eredményjelzőre, mint előtte. Viszont minden egyes hatástalanított, előrevágott labda, Gabi-védés vagy taccsra tisztázás után egyre biztosabb voltam benne, hogy itt nem fogunk már gólt kapni. Nem volt gyenge pontunk most, meg persze valamennyire az emberelőny is segített minket.
Edzőnk, Icsó Attila így foglalta össze a meccset: Az Egri-Erbstein Kupa elődöntőjében katartikus győzelmet arattunk. Ellenfelünk egy másik BLSZ III-as csoportban dobogós, mindössze három pontra az első helytől, és valóban jó csapat, de ezúttal volt egy jobb is a pályán. Igazi kupacsata lett a meccs, az első pillanattól kezdve parázs hangulat, nagy iram, és támadó szándék jellemezte mindkét gárdát. A korai gólunk után volt rajtunk nyomás, de az Inter támadásainak legnagyobb része felívelésekből állt, mert egyrészt bíztak erős csatáraikban, másrészt nagyon jól zárt mind a védelmünk, mind a középpályánk. Egy szélen való elcsúszásunk elég volt ahhoz, hogy a centerezést a gólkirály-jelöltjük értékesítse, de utólag mondhatjuk, ezzel vége is volt az érdemi szerepének – természetesen készültünk rá külön, és a terv maximálisan bevált. Gál Peti vezérletével és a mind a szélről, mind a középpályáról érkező támogatással tulajdonképpen levettük a pályáról, igazi csapatmunka volt. Az első félidőben is inkább nálunk volt a tudatosabb játék, még ha nem is volt folyamatos, egyrészt mert gyorsan érkeztek az ellenfél játékosai, másrészt mert ezt akár szabálytalanul is büntetlenül tehették – benne volt a pakliban, hogy a meccs eldurvul, és ez valamennyire meg is történt sajnos. Itt van egy hatalmas DE: beszéltünk is róla, meg láttuk is, hogy fizikailag erősebbek nálunk, magasabbak, vastagabbak – ez a párharcokban nem eredményezett nyomasztó különbséget. Elképesztő odaadással és akarattal küzdött mindenki, nem is akarok, nem is tudok kiemelni senkit. Bíztunk benne, hogy a hatalmas iramot nem fogja az ellenfél végig bírni, és – bár kellett hozzá más is – így is lett. Egy furcsa körülmények között született góllal egyenlítettek újra, de az – így utólag – nem volt benne, hogy a vezetést is megszerzik. Az 56. percben történelmi pillanatnak voltunk tanúi, először alkalmazták a Pluhár Arénában a VAR technológiát, igaz, egy egyszerűsített változatát. Egy ütközés után egy igen cifra mondat hagyta el ellenfelünk játékosának száját, amiért Márki Dani kapott egyből piros lapot – igen, így. Egy emberként kiáltottuk, hogy nem is ő mondta, és végül az asszisztenssel való konzultáció után a bíró megkérdezte az ellenfelet, aki – és itt adjuk oda a fair play-díjat – elismerte, hogy ő volt. Dani pirosát visszavonták, neki odaadták, emberelőnybe kerültünk. Paradox módon az ezt követő 10 perc volt a legnehezebb, de ez is csak annyit jelent, hogy folyamatosan ívelték fel a labdákat, amiket hatástalanított az extázisban játszó védelem. Márki Dani, ha már fentmaradt, egy újabb szabadrúgással bevette a kaput, 19 perccel a vége előtt ismét nálunk volt az előny. Itt már látszott, hogy az Inter fárad, bár ágyúzták még előre a labdákat, igazi esélyük nem volt az egyenlítésre, mi pedig az utolsó 10 percben négy-öt alkalommal is lezárhattuk volna a meccset. Nem sikerült újabb gólt szerezni, de a döntő megvan!! Ismét nagy köszönet Kulcsár Gabinak, aki amit lehetett, mindent magabiztosan védett! És nagy köszönet a CSAPATnak is, igazi vállt vállnak vetett küzdelem volt, fantasztikus, megérdemelt győzelem!
Kovács Gergely szakosztályvezető (BEAC): A szezon elején célul tűztük ki, hogy idén „alkossunk valamit” a kupában. A Budapest Kupában ez reálisan legfeljebb egy-két bravúros továbbjutás lehet (ami meglett idén is), de az Egri-Erbstein Kupában már jóval nagyobb céljaink is lehettek. Büszkék vagyunk arra, hogy 2019-ben ott lehettünk a BAK csapata által akkor meghívásos alapon megszervezett Egri-Erbstein Torna legelső meccsein, és kiváló kezdeményezésnek látjuk a kupa Budapesti Igazgatóság általi felkarolását és idei kiterjesztését. Nagyon jó lehetőség mindez a budapesti harmad- és negyedosztály klubjai számára, hogy igazi kupahangulatot éljenek át a játékosok akár több őszi és tavaszi fordulóban is. Azzal, hogy idén végre (ráadásul két csapattal is) kvalifikáltuk magunkat a kupába, célunk volt, hogy a lehető legtovább jussunk, már csak a bajnokságbeli felemás formánk miatt is. Le a kalappal az egész csapatunk előtt: a szerdai harmadik fordulóban, azaz az elődöntőben, végig parázs és küzdelmes meccsen elért nagy győzelem után – aminek során a bajnokságban egy nálunk jelenleg sokkal jobban álló, masszív ellenfelet győztünk le – egy fantasztikus kupadöntővel zárhatjuk majd le a szezont, amit már most nagyon várunk.
A döntő pontos helyszíne és időpontja még nem ismert, de május végén esedékes. Ellenfelünk a másik elődöntő, a szerdai Hungarian Talents FC – Egészség DSE-meccs győztese lesz.
